[ Pobierz całość w formacie PDF ]
felfedezett egy barátságos számot, amely eddig elkerülte az összes nagy tudós
figyelmét!
Bátorság, kedves Naplóm! Ugorjunk fejest a számok csodálatos ten-gerébe! Ki
tudja, mire bukkan az ex-iskolás Christopher Robert Armitage? Ha-ha-ha!
Kedves Naplóm! Itt vagyok a tizennyolc évemmel plusz három hetemmel, és
mit hozott a postás épp most, amikor már felkészültem, hogy a vesztegzár
lejártával újra szembenézek a világgal?
Katonai behívót! A férfikor küszöbe felruházott azzal a joggal, hogy harcoljak,
és ha kell, haljak is meg a hazámért, mint ama Hatszáz, de azzal a joggal már
nem, hogy leadhassam a szavazatomat arra a pöffeszkedQ szájhQsre, aki majd
elhatározza, hol és ki ellen kell harcolnom. Nehogy afféle dagályos gondolataim
támadjanak, miszerint a hazának sürgQs szüksége van pont az én szolgálataimra.
Ordas küldött pár sort (máso-lópapíron), jelezni óhajtván, hogy kiszimatolta
gyáva szívem legmélyebb vágyát. Hogy ha szükségem van bármilyen segítségre
a behívás kicselezéséhez (persze Q képmutatóbban fejezte ki magát), szívesen
latba veti a befolyását. Vajon mi lehet megint emögött? Mert én úgy vettem
észre, hogy Pegazusnak ezt az elfuserált fiát soha az életben nem érdekelte más,
mint az önmaga dicsQségének szolgálata.
Fogadni mernék bármibe, hogy épp Q mesterkedte ki a behívásomat, mert így
kimesterkedheti a felmentésemet, és ezzel megint meghatja Ma.-t. A fene egye
meg! Mért kellett neki ebbe is belemártani azt a piszkos tollat?
Becsületes leszek: minden szándékom az volt, hogy valahogy kibújok a
behívás alól. Emelkedett stílusban megtárgyaltam az ügyet a dirivel, és némileg
35
alacsonyabb színvonalon az apámmal. Törv. igazán nagyon praktikus lény, de
mint sejtettem, isten segedelmével teljesíteni fogja a Kötelességét általam, még
ha én belepusztulok is. Megjegyzem, számosan a leghazafiasabb eszmékkel is
nyugodt lélekkel ráhagyják a haza védelmét" a megvetett munkásosztály fiaira,
akiknek nincs meg a kellQ befolyásuk ahhoz, hogy kibújjanak a behívás alól.
Míg Ordas levele meg nem jött, esküszöm, eszembe sem jutott semmiféle
hazafias szolgálat se most, se bármikor.
Melyik tizennyolc éves srác -- még a legszqkebb agyú is -- kívánna szolgálni
egy országot, melynek az elmúlt 50 év alatt semmi máshoz nem volt érzéke,
mint hogy nagyapámat Gallipoliba vezényelje, apámat a Közel-Keletre,
számomra, pedig azt irányozta elQ, hogy mielQbb belebonyolódjak a hülye
ügyeibe Keleten, ami azelQtt oly távoli volt, most pedig oly kényelmetlenül
közeli lett?
Ez a másolópapírra firkáit üzenet megfordította a szándékomat: IGENIS BE
FOGOK VONULNI, és az isten verje meg az egész bandát.
Ezzel elérek néhány dolgot, amire régóta Qszintén vágyom lelkem titkos
zugában, hiszen mióta próbálok már a magam útján járni.
1. Törv. öröm és bánat között fog QrlQdni, mert egyrészt végre Egyenruhában
láthat, másrészt viszont nem lát a Biztosító Statisztikus magas pozíciója felé
vezetQ úton haladni.
2. Ma.-t bosszantani fogja, mert Q szereti, ha az Q ízlése szerint mennek a
dolgok; szívesebben mondanám azt, hogy bántani fogja, de bár talán elöntik a
könnyek azokat a gyöhö-nyöhörühq szemeit, gondosan vigyáz, nehogy
lefolyjanak a szempillafestékkel együtt.
3. Ordas viszont Qrjöngeni fog.
Mindent megforgatva kisagyam Malícia feliratú rekeszében, elkezdtem
kiagyalni egy édes kis levelet Ma.-nak és egy másikat Ordasnak, remélem,
szívós munkával sikerült belevinnem egy kis iróniát. Majd csak úgy odavetem --
egy blanketta hátlapjára, hogy mindkettQjüket bosszantsam --, hogy úgy
gondolom, kötelességem, meg hogy nem árulhatom el a Hazámat, és a befejezés
tartalmazza majd a lényeget: mindamellett köszönöm szíves ajánlatotokat, hogy
segíteni akartatok a törvény kijátszásában (persze úribb megfogalmazással), és
mindezt azzal az elgondolással, hogy végérvényesen meggyQzzem Qket,
mennyire reménytelen eset vagyok.
Természetesen igazuk van addig a határig, ameddig a rólam való ismereteik
terjednek. Azok, pedig nemigen terjednek messzire.
Tempe becsukta a könyvet és sóhajtott.
- Ebben igazad van, Chris. Nem terjednek messzire.
Eloltotta az olvasólámpát, hanyatt feküdt a párnán, és kinézett a csillagfényes
éjféli égre.
Amennyire ismerte Christophert vagy a fiú Qt, akár olyan távoli világokon is
élhettek volna egymástól, mint ezek a csillagok az qr fekete mélységeiben.
36
Mikor enyhülni kezdett a fiú halálán érzett kín, azzal a gondolattal vigasztalta
magát, hogy amíg élt, mindent megtett érte, amit csak tehetett. Megadott neki
mindent, amit csak kért. Most ébredt rá, hogy semmit se adott meg. Rettenetes
felfedezés volt.
Mostantól kezdve nemcsak nélküle kell élnie, hanem a kapcsolatukról szQtt
illúzió nélkül is. Tempe eddig a fiú hirtelen támadt, Qrült szenvedélyét okolta,
amiért az utolsó évben elidegenedtek egymástól. Most belátta, hogy a felszínes
érzések alatt mindig is idegenség rejtQzött, mert Chris nem a tetteit hibáztatta,
hanem Qt magát. Megpróbált elaludni.
Március 6. Egy hónappal késQbb. Táborban.
Kedves Naplóm, tollam, mellyel visszautasítottam Ordas ajánlatát - ti., hogy
felhasználja érdekemben a befolyását -, jobban belészúrt, mint bármi más, még
ha szigonyt használok is. Akkora farbarúgás volt a válasza, hogy íme, egy
hónapon belül itt láthatsz az északi parton, Wallabában, Hazafias Kötelességem
teljesítése közben. Van idQm bQven írni, míg a többi fickók írják haza a
leveleiket. Hadd mutassam be hát új lakóhelyemet.
A tábor egy lapályon áll, idillikus hely lenne, ha a katonaság le nem tarolja.
Valaha tengerszoros volt (ezt egy társamtól tudom, akinek a geológia a
hobbyja). IdQvel füves rétté vált egy hegytQi védve, amely köztünk és a tenger
között emelkedik, a túl korai takarodó utáni csendben halljuk is a tengert.
Látni csak akkor látjuk, ha gyakorlatozáskor felmászunk a Hogsback sziklás
oldalán, és lenézünk: kék, mint az öblítQvíz, mikor Lilian néni a lepedQket
kékíti. Néha bálnákat is látunk, amint vizet köpködve megközelítik a partot.
A két partot: Észak- és Dél-Wallabát egy iszapos patak választja el, amely
keresztülfolyik a táboron és lagúnává szélesedik. A két part úgy néz ki a
HogsbackrQl. mint egy régimódi horgony két ága, a nyelét meg egy furcsa
félsziget alkotja, melyet Whaler'snek hívnak, mert valaha cetvadászok telepe
volt.
A sziklás part legmagasabb pontján fehér ház emelkedik, hosszú zászlórúddal.
Az a fajta hely, ahol szívesen élnek, mert ide csak apály idején jöhetnek
idegenek.
Néha egy halászcsónakot látunk kikötni a kis öbölben, három sötét bQrq fickó
húzza a partra. Máskor a part menti ültetvényen dolgozik valaki, és mindig
pancsol a vízben egy csomó gyerek. Mindez a mi területünkön kívül esik.
KülönbözQ verziók vannak arról, hogy mért. A szakács, aki már a rum-lázadás
óta van ezen a lepratelepen, azt mondja, azért, mert a Whaler'st egy csomó
fekete lakja meg egy Qrült fehér, aki már kinyírt egy pár szerencsétlen újoncot,
amiért szemet vetettek a bennszülött nQire. A szakács szerint éppen a némberek
leskelQdnek és próbálják elcsábítani a katonákat, miközben az az Qrült fehér a
bokorban lapul, ugrásra készen, hogy lenyisszanthassa a legbecsesebb
tulajdonukat.
37
Persze egyikünk se hitte el a meséjét. Még a mi kevés tapasztalatunk is
megtanított arra, hogy bármi történjék is a szegény, ártatlan újoncokkal,
általában a saját hibájukból történik.
Soha senki színét se látta csábítónak (nagy kár!), bár Curtin Maples
megesküszik, hogy egy remek példánnyal találkozott, mikor az ezredes korcs
kutyáját sétálni vitte Dél-Wallabába. Amilyen peches, ahelyett, hogy el akarta
volna csábítani, inkább elfutott, legalább olyan gyorsan, mint Shirley Strickland,
bár Curtin megesküszik, hogy nem Q, hanem a korcs késztette az olimpiai
csúcsbeállításra. A szakács szerint minden nigger gyáva.
Valahányszor azt mondja, niggerek, kitör a balhé. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl chiara76.opx.pl
felfedezett egy barátságos számot, amely eddig elkerülte az összes nagy tudós
figyelmét!
Bátorság, kedves Naplóm! Ugorjunk fejest a számok csodálatos ten-gerébe! Ki
tudja, mire bukkan az ex-iskolás Christopher Robert Armitage? Ha-ha-ha!
Kedves Naplóm! Itt vagyok a tizennyolc évemmel plusz három hetemmel, és
mit hozott a postás épp most, amikor már felkészültem, hogy a vesztegzár
lejártával újra szembenézek a világgal?
Katonai behívót! A férfikor küszöbe felruházott azzal a joggal, hogy harcoljak,
és ha kell, haljak is meg a hazámért, mint ama Hatszáz, de azzal a joggal már
nem, hogy leadhassam a szavazatomat arra a pöffeszkedQ szájhQsre, aki majd
elhatározza, hol és ki ellen kell harcolnom. Nehogy afféle dagályos gondolataim
támadjanak, miszerint a hazának sürgQs szüksége van pont az én szolgálataimra.
Ordas küldött pár sort (máso-lópapíron), jelezni óhajtván, hogy kiszimatolta
gyáva szívem legmélyebb vágyát. Hogy ha szükségem van bármilyen segítségre
a behívás kicselezéséhez (persze Q képmutatóbban fejezte ki magát), szívesen
latba veti a befolyását. Vajon mi lehet megint emögött? Mert én úgy vettem
észre, hogy Pegazusnak ezt az elfuserált fiát soha az életben nem érdekelte más,
mint az önmaga dicsQségének szolgálata.
Fogadni mernék bármibe, hogy épp Q mesterkedte ki a behívásomat, mert így
kimesterkedheti a felmentésemet, és ezzel megint meghatja Ma.-t. A fene egye
meg! Mért kellett neki ebbe is belemártani azt a piszkos tollat?
Becsületes leszek: minden szándékom az volt, hogy valahogy kibújok a
behívás alól. Emelkedett stílusban megtárgyaltam az ügyet a dirivel, és némileg
35
alacsonyabb színvonalon az apámmal. Törv. igazán nagyon praktikus lény, de
mint sejtettem, isten segedelmével teljesíteni fogja a Kötelességét általam, még
ha én belepusztulok is. Megjegyzem, számosan a leghazafiasabb eszmékkel is
nyugodt lélekkel ráhagyják a haza védelmét" a megvetett munkásosztály fiaira,
akiknek nincs meg a kellQ befolyásuk ahhoz, hogy kibújjanak a behívás alól.
Míg Ordas levele meg nem jött, esküszöm, eszembe sem jutott semmiféle
hazafias szolgálat se most, se bármikor.
Melyik tizennyolc éves srác -- még a legszqkebb agyú is -- kívánna szolgálni
egy országot, melynek az elmúlt 50 év alatt semmi máshoz nem volt érzéke,
mint hogy nagyapámat Gallipoliba vezényelje, apámat a Közel-Keletre,
számomra, pedig azt irányozta elQ, hogy mielQbb belebonyolódjak a hülye
ügyeibe Keleten, ami azelQtt oly távoli volt, most pedig oly kényelmetlenül
közeli lett?
Ez a másolópapírra firkáit üzenet megfordította a szándékomat: IGENIS BE
FOGOK VONULNI, és az isten verje meg az egész bandát.
Ezzel elérek néhány dolgot, amire régóta Qszintén vágyom lelkem titkos
zugában, hiszen mióta próbálok már a magam útján járni.
1. Törv. öröm és bánat között fog QrlQdni, mert egyrészt végre Egyenruhában
láthat, másrészt viszont nem lát a Biztosító Statisztikus magas pozíciója felé
vezetQ úton haladni.
2. Ma.-t bosszantani fogja, mert Q szereti, ha az Q ízlése szerint mennek a
dolgok; szívesebben mondanám azt, hogy bántani fogja, de bár talán elöntik a
könnyek azokat a gyöhö-nyöhörühq szemeit, gondosan vigyáz, nehogy
lefolyjanak a szempillafestékkel együtt.
3. Ordas viszont Qrjöngeni fog.
Mindent megforgatva kisagyam Malícia feliratú rekeszében, elkezdtem
kiagyalni egy édes kis levelet Ma.-nak és egy másikat Ordasnak, remélem,
szívós munkával sikerült belevinnem egy kis iróniát. Majd csak úgy odavetem --
egy blanketta hátlapjára, hogy mindkettQjüket bosszantsam --, hogy úgy
gondolom, kötelességem, meg hogy nem árulhatom el a Hazámat, és a befejezés
tartalmazza majd a lényeget: mindamellett köszönöm szíves ajánlatotokat, hogy
segíteni akartatok a törvény kijátszásában (persze úribb megfogalmazással), és
mindezt azzal az elgondolással, hogy végérvényesen meggyQzzem Qket,
mennyire reménytelen eset vagyok.
Természetesen igazuk van addig a határig, ameddig a rólam való ismereteik
terjednek. Azok, pedig nemigen terjednek messzire.
Tempe becsukta a könyvet és sóhajtott.
- Ebben igazad van, Chris. Nem terjednek messzire.
Eloltotta az olvasólámpát, hanyatt feküdt a párnán, és kinézett a csillagfényes
éjféli égre.
Amennyire ismerte Christophert vagy a fiú Qt, akár olyan távoli világokon is
élhettek volna egymástól, mint ezek a csillagok az qr fekete mélységeiben.
36
Mikor enyhülni kezdett a fiú halálán érzett kín, azzal a gondolattal vigasztalta
magát, hogy amíg élt, mindent megtett érte, amit csak tehetett. Megadott neki
mindent, amit csak kért. Most ébredt rá, hogy semmit se adott meg. Rettenetes
felfedezés volt.
Mostantól kezdve nemcsak nélküle kell élnie, hanem a kapcsolatukról szQtt
illúzió nélkül is. Tempe eddig a fiú hirtelen támadt, Qrült szenvedélyét okolta,
amiért az utolsó évben elidegenedtek egymástól. Most belátta, hogy a felszínes
érzések alatt mindig is idegenség rejtQzött, mert Chris nem a tetteit hibáztatta,
hanem Qt magát. Megpróbált elaludni.
Március 6. Egy hónappal késQbb. Táborban.
Kedves Naplóm, tollam, mellyel visszautasítottam Ordas ajánlatát - ti., hogy
felhasználja érdekemben a befolyását -, jobban belészúrt, mint bármi más, még
ha szigonyt használok is. Akkora farbarúgás volt a válasza, hogy íme, egy
hónapon belül itt láthatsz az északi parton, Wallabában, Hazafias Kötelességem
teljesítése közben. Van idQm bQven írni, míg a többi fickók írják haza a
leveleiket. Hadd mutassam be hát új lakóhelyemet.
A tábor egy lapályon áll, idillikus hely lenne, ha a katonaság le nem tarolja.
Valaha tengerszoros volt (ezt egy társamtól tudom, akinek a geológia a
hobbyja). IdQvel füves rétté vált egy hegytQi védve, amely köztünk és a tenger
között emelkedik, a túl korai takarodó utáni csendben halljuk is a tengert.
Látni csak akkor látjuk, ha gyakorlatozáskor felmászunk a Hogsback sziklás
oldalán, és lenézünk: kék, mint az öblítQvíz, mikor Lilian néni a lepedQket
kékíti. Néha bálnákat is látunk, amint vizet köpködve megközelítik a partot.
A két partot: Észak- és Dél-Wallabát egy iszapos patak választja el, amely
keresztülfolyik a táboron és lagúnává szélesedik. A két part úgy néz ki a
HogsbackrQl. mint egy régimódi horgony két ága, a nyelét meg egy furcsa
félsziget alkotja, melyet Whaler'snek hívnak, mert valaha cetvadászok telepe
volt.
A sziklás part legmagasabb pontján fehér ház emelkedik, hosszú zászlórúddal.
Az a fajta hely, ahol szívesen élnek, mert ide csak apály idején jöhetnek
idegenek.
Néha egy halászcsónakot látunk kikötni a kis öbölben, három sötét bQrq fickó
húzza a partra. Máskor a part menti ültetvényen dolgozik valaki, és mindig
pancsol a vízben egy csomó gyerek. Mindez a mi területünkön kívül esik.
KülönbözQ verziók vannak arról, hogy mért. A szakács, aki már a rum-lázadás
óta van ezen a lepratelepen, azt mondja, azért, mert a Whaler'st egy csomó
fekete lakja meg egy Qrült fehér, aki már kinyírt egy pár szerencsétlen újoncot,
amiért szemet vetettek a bennszülött nQire. A szakács szerint éppen a némberek
leskelQdnek és próbálják elcsábítani a katonákat, miközben az az Qrült fehér a
bokorban lapul, ugrásra készen, hogy lenyisszanthassa a legbecsesebb
tulajdonukat.
37
Persze egyikünk se hitte el a meséjét. Még a mi kevés tapasztalatunk is
megtanított arra, hogy bármi történjék is a szegény, ártatlan újoncokkal,
általában a saját hibájukból történik.
Soha senki színét se látta csábítónak (nagy kár!), bár Curtin Maples
megesküszik, hogy egy remek példánnyal találkozott, mikor az ezredes korcs
kutyáját sétálni vitte Dél-Wallabába. Amilyen peches, ahelyett, hogy el akarta
volna csábítani, inkább elfutott, legalább olyan gyorsan, mint Shirley Strickland,
bár Curtin megesküszik, hogy nem Q, hanem a korcs késztette az olimpiai
csúcsbeállításra. A szakács szerint minden nigger gyáva.
Valahányszor azt mondja, niggerek, kitör a balhé. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]