[ Pobierz całość w formacie PDF ]

dott.
- Akkor maga ezek szerint nem is...?
Hidegen felkacagott.
- Arra a szerencsétlenre gondol, akinek kiadtam magam?
Miatta ne aggódjon, a hazájában már rég a bolondok házában
csücsül. Azért vettem fel az Q nevét, hogy biztonságban mo-
zoghassak... Ha most kisétálok innét, soha nem akad a nyo-
momra!
- És a... másik?
- Vagy úgy! Hát miatta egyáltalán ne fájjon a feje. Olcsó,
ötödrangú színésznQcske volt. Nem kár érte.
- Nos... ami azt illeti, maga is nagy színész. Kis híján be-
dQltem magának. Honnan tudta, hogy rábukkantam?
A nyomás hirtelen erQsebb lett a nyakamon.
- Hah! Hisz mindenki tudja! Az a kuka fogadós elújságolta.
Na de elég a beszédbQl! A muslincát akarom!
- Mondtam már... Ott van az ablak alatt. Egy rejtett résben,
a padló alatt.
- Vegye el!
- Hogyan? Hiszen nem látok semmit!
197
Lesly L. Lastex
- Ööö... igaza van. Akkor én most odavezetem, és maga
szépen kiveszi onnét. Ha azonban észreveszem, hogy...
- Tudom - mondtam mereven. - Akkor karácsonya lesz a
skorpiónak.
- Ahogy mondja...
Megfogta a karom, és lassan vezetni kezdett. Szándékoltan
lassan lépkedtem, kiszámítva minden mozdulatomat.
- Itt van?
- Honnan tudjam? Nem látok ettQl az izétQl...
- Na várjon, kicsit feljebb húzom...
Csak erre vártam. Amikor áthelyezte a súlypontját, hirtelen
elrántottam a fejem az undorító kaparászástól. A következQ
másodpercben már megragadtam a karját, és vaktában a gyen-
gén fújdogáló huzat felé lendítettem. Egy ordítás hallatszott,
majd üvegcsörömpölés, s éreztem, hogy a metszQ északi szél a
ruhámba kap.
Utána csönd, mély csönd.
Zihálva lerángattam magamról a kispárnát és lenéztem a ki-
tört ablakon. A látvány nem volt éppen fölemelQ. Kétemeletnyi
mélységben egy sötét alak megdöbbentQen torz pozitúrában ült
a földön. Tüzetesebb szemrevételezés után jöttem csak rá,
hogy miért nem mozdul.
Egy vasrúd állt ki a szájából. Amikor felismertem, mi az,
azonnal felkavarodott a gyomrom.
Zsarolómat a parkoló elQtti öntözQcsQ rúdja nyársalta fel.
Sóhajtottam egy nagyot, és arra gondoltam, talán mégsem
kellett volna ennek így végzQdnie.
Amikor elhagytam a szobát, a férfinak, aki Sir George La-
menthalnak adta ki magát, még mindig csordogált a vér a szá-
jából.
43.
Bár a felismerésnél csak egy zárlatos kenyérpirító tudott
volna jobban megrázni, mégis nyugalmat erQltettem magamra.
Tisztában voltam vele, hogy ezekben a percekben nagyobb
szükségem van a nyugalomra, mint bármikor.
Lélegeztem néhányat a nyitott ablakon betóduló friss hegyi
levegQbQl, és kókuszülésben a szQnyegre kuporodtam. Aztán
néhány perc múlva dühös káromkodások közepette bogoztam
198
A Dérfarkas bosszúja
ki összegabalyodott végtagjaimat. A fenébe, ezzel igazán szá-
molhattam volna! Hiszen már az egyetemen is rendre összeke-
vertem ezeket az egzotikus növényeket! Ó, fényességes Budd-
ha! Hát persze, hogy lótusz!
Amikor végre ellazultam, igyekeztem minden külsQ zajt ki-
rekeszteni a koponyámból. Igyekeztetem meglepQen jó ered-
ménnyel járt, mert néhány perc múlva síri csend vett körül.
Nemsokára pedig azt éreztem, hogy lelkem vonakodva bár, de
kilép a testembQl, és lomha, hqtlen kanáriként kiröppen az ab-
lakon. Búcsúzóul visszanéztem lehunyt szemmel pihenQ tes-
temre, miközben Qszintén reméltem, hogy találkozunk még.
Ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy vállalnom kell a
kockázatot, mivel ezen a kísérleten múlik minden.
Poprádig minden gond nélkül eljutottam. Eleinte furcsa volt
ugyan, hogy senki sem lát, de ezt egy idQ után megszoktam.
Odasuhantam a repülQtér széles betonszalagjához, és öt perc
múlva a lelkem már a megfelelQ járat turistaosztályán ücsör-
gött. Épp idQben érkeztem, mert már javában dübörögtek a
hajtómqvek.
BQ negyedóra múlva, ahogy elértük az utazómagasságot,
mozgásba lendültem. Megállítottam az egyik turbinát, és ki-
bújtam a résen. Közben a gép mintha picit megrázkódott volna.
Nem törQdtem vele, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a lel-
kem minél elQbb kijusson a légkörbQl. Amikor magam mögött
hagytam a felhQket, örömmel tapasztaltam, hogy még mindig
friss vagyok és kipihent. Az idQközben dugóhúzóban zuhanó
repülQ már megtette helyettem az utazás nehezebbik szakaszát. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • chiara76.opx.pl
  • Copyright (c) 2009 Odebrali mi wszystkie siÅ‚y, kiedy nauczyli mnie, że jestem nikim. | Powered by Wordpress. Fresh News Theme by WooThemes - Premium Wordpress Themes.